|
|
Gano Online Hírlevél - 2008. január 26.Magyarországi kutatások a Ganoderma gombával kapcsolatbanA KERTGAZDASÁG - HORTICULTURE, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara és a
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium negyedévente megjelenő tudományos folyóirata. A GANODERMA LUCIDUM (CURT.: FR.) P. KARST TERMESZTÉSRE ALKALMAS TÖRZSEINEK MEGVÁLASZTÁSA HÕMÉRSÉKLETI IGÉNYÜK SZERINT A cikk bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy Kína és a Távol-Kelet legendás gombáját a pecsétviaszgombát (Ganoderma lucidum) ősidők óta ismerik a keleti kultúrákban. A gombát keleten több névvel is illetik, többek között ling zhi, ling chih, reishi, mannetake, joungji és boorocho néven is szerepel (STAMETS, 2000). A kínai hagyományos népi gyógyászati felhasználásáról számos, tudományosan is alátámasztott ismertetést olvashatunk. A Ganodermát a hallhatatlanság gombájának is nevezték, nem ok nélkül. Felhasználására, gyógyhatására vonatkozóan számos irodalmi utalást találhatunk a jóval korábbi időkből. Az utóbbi évtizedekben azonban újra a figyelem, és a kutatás középpontjába került a pecsétviaszgomba. Számos kutató számol be gyógyhatásáról és alkalmazhatóságáról. Mindenekelőtt kiemelik az immunerősítő hatását, emellett hasznos a magas vérnyomás ellen, alkalmazzák vesegyulladás, asztma, gyomorbántalmak ellen is. Legújabb kutatások szerint szerepe lehet a rákos és AIDS-es betegségek kezelésében. Kiemelnénk a cikk azon megállapítását, hogy a gomba gyógyászati használhatóságát a beltartalmi vizsgálatok is igazolták, hiszen több mint 150 triterpént, és több mint 50 poliszaharidot tartalmaz (LELLEY, 1999). Megemlíti azt is, hogy Magyarországon is megtalálható ez a gomba, melegkedvelő tölgyesekben, lomberdőkben, fák tövében, tuskóján. Irodalmi adatok beszámoltak arról, hogy a gombát megtalálták gyümölcsfákon is. Leggyakrabban a vadon élő, termesztett és díszalmákon, vagy különböző családba tartozó díszgyümölcsfákon fordul elő, de megtalálható a mogyoró, a körte, a dió, sőt a gesztenye fákon is. Könnyû felismerni, hiszen a termőtest formája jellegzetes, kétféle formát is ölthet. Az alábbi ábrán a cikkben található képek segítségével mutatjuk be az agancs, illetve a vese alakú termőtestet:  Gyakoribb a félkör, illetve vese alakú kalapforma. Kalapjának színe jellemzően vörös, illetve a vörös többéle árnyalatában fordul elő. Jellegzetessége továbbá, hogy a kalap szélén fehér vagy sárgás „csík” húzódik végig. Ez a rész a növekedési zóna. Feltûnő, és első ránézésre furcsának is tûnik a gomba, hiszen a kalapját fényes, lakkszerû réteg borítja. A kalap felületén koncentrikus körök, barázdák figyelhetők meg. Tönkje vékony, hengeres, ceruza alakú, felülete a kalaphoz hasonlóan lakkozott és fényes. A tönk az esetek többségében oldalt csatlakozik a kalaphoz. A termőréteg vastag, pórusai aprók, hosszú spóraképző tömlőkkel, melyek a bazidiospórát képezik. Szabad szemmel csak a csövek végét, a pórusokat láthatjuk, ha felfordítjuk a kalapot. A továbbiakban részletesen bemutatja annak a kísérletnek az eredményeit, aminek célja a gomba termesztése optimális hőmérsékletének megállapítása volt.
Gano Online Hírlevél: Archívum |